Nagy eseményt jelentett a nyarat idéző szeptember a 3 évesek életében. Végre kitárult számukra óvodánk kapuja, s nem látogatóba, hanem igazi óvodásként jöhettek reggelente, csatlakozva a gyerekcsapathoz. A Zengőerdő csoport ismét vékonyka gyerekhangokkal telt meg.
Már a „rövidített műszak”, a beszoktató 3 nap is vidáman kezdődött. Az újdonsült kis lakókat elvarázsolta a babakonyha, a színes polcok megannyi játéka, s az asztalokat körbe ülő társak. Az óvodás méretű mosdó berendezése egy-kettőjüknek még magasnak bizonyult, de sebaj, a vízcsapot egyedül is kezelni lehetett. Boldogan viselték a nyakukba akasztott jelüket, ami persze a felnőtteknek is segítséget jelentett a megszólításhoz, hiszen 19 kis lurkót pillanat alatt beazonosítani csak így volt lehetséges. Kezdeti néhány óra anya nélkül vidáman és gyorsan eltelt, élményekkel gazdagodva folytatták a hosszabb ovis napokat. S láss csodát, sírásnak helye nem volt, mert nálunk mindig történt valami, amit nem lehetett megunni. Például a vonatozás, ami sok gyerekkel kanyarodva, énekelve izgalmas. A játékok elrakását jelző zene is újabb érdekességet jelentett: az óvó néni meséjét.
